A Slow Parenting (Nevelj lassan!) mozgalom a minőségi szülő-gyermek kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. Arra, hogy legyen időnk meghallgatni a gyermek élménybeszámolóit, mesélni neki, és törődni a szorongásaival, félelmeivel, időt tölteni vele. A játék elsőbbségét hirdeti a balettóra helyett. A mozgalom a szülők körében is megjelenő túlhajszoltságot szeretné csökkenteni, és alapgondolata a korai versenyeztetés, siettetés elleni tiltakozás. A gyermeknek önállóan is kell fedeznie a világot és benne önmagát, ehhez pedig szüksége van szabad játékra, mesére és édes semmittevésre is. 

Ezzel a tudással, meggyőződéssel dolgozom én is a hozzám érkező gyerekekkel. Szépen, lassan, a gyermek saját tempójában haladunk. 

Tapasztalatom szerint minimum 14-16 foglalkozásra van szükség, hogy a változás elinduljon. Lassan oldódik a gyerekek szorongása. A tartós eredményhez gyakran egy tanéven át tartó együttműködő munkára is szükség lehet. Az anamnézisből kiderülnek a nehézségek, traumatikus gócpontok, amire megkapja a meséket a gyermek. Ezután jön a finomhangolás. Mindig a gyermek üteméhez alkalmazkodom, az ő tempójában haladunk. Nincs sürgetés, nincs kényszer, nem ragaszkodom mindenáron a saját elképzelésemhez. Természetesen az alapproblémához kapcsolódó történeteket előbb-utóbb megkapja a gyermek. 

A hosszú távú közös munka mellett szól az is, hogy a gyermekek dinamikusan változó személyiségek, így előfordulhat, hogy újra kell tervezni a mesesort, mert történik valami a gyermek(ben) életében.

Ezért szeretem nagyon a segítő mesemondást, mert rugalmasan alakul a folyamat. Kíváncsian és elfogadással figyelem mi alakul az együtt töltött idő alatt.