Fegyelmezés másként

Nagyon fontos, hogy nemet mondunk a viselkedésre, de igent a gyermekre.  A fegyelmezés ne félelemkeltő reakció legyen, hanem készségépítő válasz.

Amikor fegyelmezünk mindig figyelembe kell vennünk a gyermekünk életkorát – az ebből fakadó teljesítőképességét, egyéni temperamentumát, érzelmi típusát és a helyzet összefüggéseit.

Három kérdést futtassunk le – így átkapcsolhatunk a robotpilóta üzemmódból.

  1. Miért viselkedett így a gyerekem? (valószínűleg próbál valamit kifejezni, de nem a megfelelő módon). Ne feltételezzünk! Közelítsük meg kíváncsisággal az adott helyzetet. Azért ütött meg/ordít/toporzékol/nem csinálja meg a házi feladatát, mert dühös, frusztrált, fáradt, éhes… Még nincs meg bennük az a képesség, hogy kordában tartsák érzelmi állapotaikat. Lehet, hogy mi várunk el túl sokat tőlük?
  2. Mit szeretnék neki megtanítani ebben a pillanatban? – Pl. Azt, hogy hogyan fejezheti ki máshogy a frusztráltságát vagy a hatékony időbeosztást.
  3. Hogyan taníthatom meg legjobban neki ezt? Kapcsolódok hozzá, elismerem az érzéseit, szavakba öntöm. Ezzel a gyerek figyel rám és akkor tudok neki alternatívát mondani, mit hogyan lenne jó kifejeznie.

Nem fog mindig tökéletesen menni a három kérdés lefuttatása, mert lehet nincs rá idő. Ez teljesen rendben van. De minél többet gyakoroljuk, annál könnyebb lesz más szemmel nézni a nehéz helyzeteket.  

Daniel Siegel és Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés

Spread the word

Leave a Reply