Neked szól ez a pár gondolat, ha úgy érzed, beragadtál egy nehéz élethelyzetbe. Ha állandósult egy probléma, amit nem tudsz egyedül megoldani. Ha elérkezett az idő a változásra és lépéseket tennél annak érdekében, hogy könnyebben éld a mindennapjaid.

Sétálni hívlak, ki a természetbe. Neked nincs más dolgod, mint elmerülni a gondolataidban, érzéseidben. Én kísérlek Téged, értőn figyelek, reflektálok arra, ami történik. Séta közben egyfajta időtlenséget tapasztalunk meg, lelassulunk, jobban figyelünk a testünk a jelzéseire. Test és a lélek kapcsolata olyan, mint egy érme két oldala. Ha az egyikben elindul a változás, a másik biztosan követi. És fordítva is igaz ez. Megérezheted, ahogy konkrét lépéseket teszel, egyiket a másik után. Ezáltal megláthatod a továbblépés lehetőségeit. Képessé válsz arra, hogy saját kezedbe vedd az életed.

Séta közben:
Kitisztul a fejünk, megkönnyebbül a lelkünk.
Mélyebbeket lélegzünk.
Megváltozik a nézőpontunk, szó szerint kitágul a tér.
Konkrétan is mozgásba lendülünk.
Élvezhetjük a természet gyógyító erejét.

Szülőként sokszor csak sodródunk az otthoni történésekkel, a mindennapok nehézségei közepette hamar kialakul egy feszültséggel teli, ellenséges légkör, elbeszélünk egymás mellett a gyerekeinkkel, és úgy érezzük, nincsenek eszközeink arra, hogy ezen változtassunk. A gyerekeink tükrök, a mi belső működéseinket tükrözik vissza, esetleg torzítják el. Ennek felismerése segíthet elindulni a jobb szülőség felé, ha megállunk, és elkezdünk önmagunkon dolgozni. Életünk bármelyik szakaszában elindulhatunk az önismeret útján az elég jó szülőség felé. Minden pillanatban változó, fejlődni képes lények vagyunk, rugalmasak és alakíthatók.

Fontos, hogy a szülőségben se felejtsük el önmagunkat, mert a mi jóllétünk alapja a család és a gyerekeink jóllétének.