Nyugalom

Sokaknak tele a naptára a saját és a gyerekekkel kapcsolatos tennivalókkal. Kétségtelen, hogy manapság a családok sokkal elfoglaltabbak, mint régen. Nagy kihívás megteremteni a pihenés és a semmittevés lehetőségét. Sok mindent képesek vagyunk megszokni, még akkor is, ha nem egészséges. Egyre több gyerek válik stresszessé, mert olyan hétköznapokat alakítunk ki számukra, amelyek főként a tenniről és nem pedig a lenniről szólnak. A nyugalom és az elmélyülés hiánycikké vált. Pedig mindkettő alapvető emberi szükséglet és nekünk ügyelnünk kell arra, hogy a gyerekeink életében is jelen legyen.

A nyugalom és a csend sok ajándékot rejt magában. Ez köt össze minket a belső világunkkal, itt jutnak eszünkbe a jó ötletek, itt érezzük meg az érzéseinket és töltődünk fel az aktív hétköznapokra. A nyugalomban egyedül vagyunk önmagunkkal. Ezt sokan nehéznek találják, ezért túlzsúfolják mindennapjaikat (és a gyerekükét is) figyelemelterelő dolgokkal. Ezek lehetnek tevékenységek vagy elvárások.

Pedig a gyerekek ösztönösen tudják mit jelent lenni. Képesek a jelenben élni és örülni annak, ami éppen történik. Nincs szükségük állandó elfoglaltságokra, figyelemelterelésre. Visszanyúlhatunk az igazán fontos dolgokig – a nyugalomhoz és az elmélyüléshez – ha hagyunk időt a szabad játékra, a kilélgezésre, ha nincs heti 5 külön óra délután és hétvégén legalább egy napon nem csinálunk semmit. A jó és tartalmas élet nem azt jelenti, hogy programról programra rohanunk. A gyerekek hektikus élete valójában a saját hektikus életünket tükrözi.

 

Iben Dissing Sandahl – Sarah Zobel: Fogd a kezem!

 
 

Spread the word

Leave a Reply