Önbecsülés

Az önmagukba való hit akkor jön létre a gyerekekben, ha a szülők és a környezetük a megfelelő feltételeket nyújta. Ha a képességeiknek és a belső lényüknek megfelelő körülményeket akarunk biztosítani akkor kevesebb dicséretet és több feltétlen szeretetet és elfogadást kell adnunk nekik. Minden gyereknek, életkorától függetlenül szüksége van arra, hogy érezze a feltétlen szeretetünket és azt, hogy pusztán a létezésével örömet szerez nekünk.

A dicséret egyfajta ítélet, ami kívülről érkezik. Amikor a gyerekeink megmutatják nekünk kis rajzaikat, a legtöbbször azt válaszoljuk: Jajj, de szép!. Ilyenkor pozitív ítéletet hozunk a rajz felett. Óhatatlanul meghatározzuk, mi a szép és mi nem. Ezzel elvesszük a gyerekünktől annak a lehetőségét, hogy megélje és kifejezze önmagát a saját, kivételes módján. Ahelyett, hogy dicsérjük a rajzot, inább méltányoljuk, legyünk kíváncsiak és kérdezzünk róla. Ezáltal azt az érzést keltjük a gyerekekben, hogy tényleg figyelünk rájuk. Ebből születik az igazi önbecsülés.

Iben Dissing Sandahl – Sarah Zobel: Fogd a kezem!

Spread the word

Leave a Reply