Vajon mi rejlik a népszerű Bettelheim-kötet címére utaló név mögött?  Mitől leszünk elég jó szülők? Bettelheim megfogalmazása szerint ha az általunk elkövetett nevelési hibáinkat bőségesen ellensúlyozzák azok a helyzetek, amelyekben helyesen cselekszünk. Ennek elérése meglepően egyszerű: forduljunk empátiával gyermekeink felé, szem előtt tartva, hogy a gyerek tettei mögött csupa jó szándék húzódik meg. 

Bárd Edit és Véghelyi Anna saját szülői tapasztalatán túl drámapedagógusi, felnőttképzési, tréneri, mentálhigiénés segítő és meseterapeutai tapasztalataikat összeadva álmodták meg a programot, amely sok családnak lehet az első lépés egymás jobb megértése felé.

Mi adta az ötletet a csoport elindításához?

VA: A családi, baráti körben és az iskolában egyaránt érzékeljük,hogy kevés az egymásra fordított idő, figyelem. A mindennapi rutinban pedig sokszor ugyanazokba a kommunikációs helyzetekbe kerülnek a családok, és nehéz rálátni, mi okozza a feszültséget. Meseterapeutaként is tapasztalom, hogy a gyerekeket erőteljesen befolyásolja a szülők érzelmi állapota, hiszen arra is reagálnak, ami a szülőben nem a szavak szintjén zajlik – gyakran a felnőttek problémáit hordozzák, tükrözik. Sokat segít a terápiába kerülő gyerekeken, ha a szülők is elkezdenek dolgozni a saját nehézségeikkel. Ha megértik, miért úgy reagálnak a gyerekek viselkedésére, tetteire, ahogy, az mindenkinek könnyebbé teszi az együttélést. Felnőttként mi tudunk magunkon változtatni, mi tudjuk megtenni az első lépést a változás felé. Saját magunk ismerete, az önismeret azért fontos, mert megtapasztalhatjuk, hogy mi zajlik valójában bennünk, mi van a rutinból adott válaszaink, cselekedeteink mögött, és tudatosíthatjuk magunkba, hogy mindig van lehetőségünk másképp reagálni, akár a megszokott helyzetekre is. 

BE: Számtalan szakkönyv és tanfolyam foglalkozik a gyereknevelés kihívásaival, eszközöket, módszereket is kínálnak, ám nincs minden helyzetre jó recept és a külső segédeszközök sem oldanak meg minden problémát.Az igazi erőforrás bennünk van, hiszen mindannyian voltunk gyerekek, jó esetben szülői mintákat is kaptunk, és a családi életünket nem szakemberek írják, hanem mi magunk éljük, a saját gyerekünkkel, gyerekeinkkel. Akkor tudunk számukra jó szülők lenni, ha jó, önmagunkkal őszinte, hiteles emberek vagyunk. 

Ehhez ismernünk kell  magunkat: mire vagyunk különösen érzékenyek, mik a félelmeink, mikor és miben vagyunk jók, melyek a számunkra fontos és nem fontos dolgok a szülőségben és persze azon túl is. Mik azok a helyzetek, amikor önmagunk vagyunk, hol vannak a saját határaink, és vajon ezek a határok mennyire rugalmasak. Az első lépés a tudatosítás, a következő pedig az, hogy ahol szükségesnek érezzük, megpróbálunk változni és változtatni.

Kiket vártok a csoportba?

VA: Olyan szülőket, akik már megtették az első és legfontosabb lépést: eljutottak odáig, hogy érzik, szükség van a változásra, akik szeretnék megszerezni az irányítást saját szülői működésük fölött, és kilépni a robotpilóta üzemmódból. A kiscsoportos, 8-12 fős együttlétek lehetőséget adnak arra, hogy a résztvevők megoszthassák egymással saját szülői működésük kudarcait, sikereit, egymás tapasztalataiból, problémáiból és megoldási próbálkozásaiból is tanuljanak.

Mire számíthatnak a résztvevők?

BE: Heti rendszeres találkozásra más szülőkkel, akikkel közösen haladunk lépésről lépésre az önismeret útján – reményeink szerint a 3-4 hónapos folyamat során végig együtt leszünk. 

A csoportban való önismereti munka rengeteg lehetőséget rejt magában. Változatos munkaformákkal és módszerekkel dolgozunk majd, biztonságos, megtartó és elfogadó keretek között, időt adva a csendes elmélyedésre, a befelé figyelésre, a felismerések megélésére is.

Mindkettőtök mögött sokéves önismereti munka áll. Nektek hogyan segített az önismeret a szülői létben, működésben? 

BE: Elég hamar felismertem és el tudtam fogadni, hogy a szülő-gyerek viszonyban nemcsak én nevelek, hanem a fiam is nevel, alakít engem. Anyaként a viselkedésem, a gondolkodásom, sőt az érdeklődési köröm is folyamatosan változik, és az, hogy a kapcsolatunkban milyenné válunk, az mindkettőnkön múlik.

VA: Megtanított egy lépést hátralépni, venni egy nagy levegőt, mielőtt automatikusan reagálnék egy helyzetre.

-EGy-