Egy müzlistálka átrepül a konyhán, majd tej és gabonapehely fröccsen szerteszét a falon. A kutya berohan a kertből, és érthetetlen módon kékre van festve. Az egyik gyermekünk bántani akarja a kistestvérét. Ebben a hónapban most hívnak harmadszor az igazgatói irodából. Mit teszünk? Mielőtt válaszolnánk, felejtsünk el mindent, amit a fegyelmezésről tudunk. Felejtsük el, hogy szerintünk mit jelent ez a szó, és azt is, amit arról hallottunk, hogyan kellene a szülőknek reagálniuk, amikor a gyerekek olyasmit csinálnak, amit nem volna szabad. Inkább tegyük fel magunknak ezt a kérdést: Nyitott vagyok-e arra, hogy legalább elgondolkodjak a fegyelmezés egy másfajta megközelítésén?”

Ezekkel a mondatokkal kezdi új kötetét Daniel Siegel és Tina Payne Bryson, A gyermeki elme című nagy sikerű könyv szerzőpárosa. Ebben a művükben is az agykutatás legújabb eredményeire alapozva kínálnak a gyermek igényeire is érzékeny alternatívát a nevelési konfliktusok kezeléséhez.

Nagyon fontos, hogy nemet mondunk a viselkedésre, de igent a gyermekre.  A fegyelmezés ne félelemkeltő reakció legyen, hanem készségépítő válasz. Amikor fegyelmezünk mindig figyelembe kell vennünk a gyermekünk életkorát – az ebből fakadó teljesítőképességét, egyéni temperamentumát, érzelmi típusát és a helyzet összefüggéseit.

Három kérdést futtassunk le – így átkapcsolhatunk a robotpilóta üzemmódból.

1. Miért viselkedett így a gyerekem? (valószínűleg próbál valamit kifejezni, de nem a megfelelő módon). Ne feltételezzünk! Közelítsük meg kíváncsisággal az adott helyzetet. Azért ütött meg/ordít/toporzékol/nem csinálja meg a házi feladatát, mert dühös, frusztrált, fáradt, éhes… Még nincs meg bennük az a képesség, hogy kordában tartsák érzelmi állapotaikat. Lehet, hogy mi várunk el túl sokat tőlük?
2. Mit szeretnék neki megtanítani ebben a pillanatban? – Pl. Azt, hogy hogyan fejezheti ki máshogy a frusztráltságát vagy a hatékony időbeosztást.
3. Hogyan taníthatom meg legjobban neki ezt? Kapcsolódok hozzá, elismerem az érzéseit, szavakba öntöm. Ezzel a gyerek figyel rám és akkor tudok neki alternatívát mondani, mit hogyan lenne jó kifejeznie.

Nem fog mindig tökéletesen menni a három kérdés lefuttatása, mert lehet nincs rá idő. Ez teljesen rendben van. De minél többet gyakoroljuk, annál könnyebb lesz más szemmel nézni a nehéz helyzeteket.  

Daniel Siegel és Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés