Relaxáció

Relaxáció

A foglalkozásaim rövid relaxációval kezdődnek. A relaxáció szó a középkori francia nyelvből ered. Jelentése: kiszabadítani, szabaddá tenni, elengedni a rabot. Az ősi jelentésben az “elengedni és a szabaddá válni” kifejezése szemléletes, hiszen a relaxáció azoknak a módszereknek a gyűjtőfogalma, amelyek segítik a feszültségek testi-lelki elengedését, és rávezetnek arra, hogyan szabaduljunk meg a rossz kötöttségeinktől. Sőt, csak ezáltal válhatunk szabaddá valami újra, másra és máshogyan, mint eddig tettük.

A relaxáció, az elcsendesedés elsajátítása azért nagyon fontos, mert a mai gyerekek túl sok mindent csinálnak, túl sok inger éri őket, így túlterheltek lesznek. Vagyis stresszes az életük. A stressz szó eredetileg a hidak szakítószilárdságának megjelölésére szolgált, Selye János emelte át a fogalmat az orvostudományba. Világhírű kutatásai az 1940-es években rávilágítottak arra, hogy minden behatás, amely bennünket ér (stresszorok), a szervezetből jellegzetes élettani választ vált ki. Fokozódnak azok a működések, amelyek előkészítik a magatartási választ, a cselekvést, reagálást. Ez a vegetatív idegrendszer szimpatikus (serkentő, ativáló) működésében jelenik meg. Fokozódik a szívritmus, nő a vérnyomás, előfeszített, akciókész állapotba kerülnek az izmok, a vérbe a májból bekerülnek a cukrok és a zsírok, amelyeket az akció során eléget a szervezet. Minden azt segíti bennünk, hogy tegyünk valamit.

Természetesen nincs stresszementes élet, hiszen akkor bezárkózva és egyedül kellene élnünk. Egy születésnapi buli vagy ottalvós kirándulás is okozhat stresszt a gyermekben. Tehát meg kell tanulni a stresszt kezelni, a feszültséget levezetni. 

Azáltal, hogy megtanulják ellazítani az izmaikat és a figyelmüket, ki tudnak kapcsolódni rövidebb-hosszabb időre, irányítani tudják figyelmüket. Testük-lelkük kienged, megpihen. Ez az ellazult állapot segít a mesék befogadásában és a légzésfigyelést a mindennapokban is eszközként tudják használni egy-egy feszültebb pillanatban.

Kövess a Facebook-on