A világ túl gyors, túl hangos, túl színes, túl érthetetlen lett. Fontos, hogy a gyerekek meghallják a mesék üzenetét. Bármennyire nehéznek, szorongatónak tűnik egy helyzet, minden jóra fordul. A mese gyógyító hatása többek között azon a felismerésen alapszik, hogy minden élethelyzetnek megvan a mesebeli párja. Olyan konfliktushelyzetekbe keverednek a történetek hősei, amelyekkel bárki gyakran találkozhat a hétköznapokban is, és a hős által bejárt út végén a megoldást is megtalálhatja az egyensúlyvesztett helyzetben. A mesék útján járva megtöltjük gyermekünk tarisznyáját hamuban sült pogácsával.  A mesék megmutatják, hogyan tudja a gyermek lépésről lépésre megoldani egy-egy nehéz helyzetet. Mindezt nem a szavak szintjén, hanem gyógyítók képek segítségével. 

Elsősorban varázsmesékkel dolgozom és Szentkúti Márta által írt történetekkel. Vlagyimir Propp mesekutató szerint – nagyon leegyszerűsítve a cselekményt – azokat a meséket nevezzük varázsmesének, melyek valamilyen kár, hiány előidézésével kezdődnek. Ez arra ösztönözi a mese hősét, hogy útnak induljon. Útja során a hős találkozik segítőivel. Ezután a hős megküzd ellenfelével. Előfordul, hogy hazafelé még bajba kerül, de mégis hazatér. Megnősül és uralkodik az elnyert királyságban.

Nagyon fontosnak érzem a mesélés tevékenységének hangulatát. A mesélő ilyenkor csak a gyermekre figyel. Együtt járják a mesehős útját, megtapasztalják a belső aktivitást. Megszentelt idő ez. A mesehallgató gyermek burokban érzi magát, védett helyzetben. Erre minden gyermeknek nagy szüksége van.