„Ha azt kérdik tőlem, hogy mit tekintek ideális szülői magatartásnak, akkor az a válaszom, hogy a felelőtlen játékosságot. Vigyázat! Ez nem azonos a felelőtlenséggel, a gondatlansággal. Sőt! Nagyfokú tudatos jelenlétet követel meg a szülőtől, mert a kreatív játékosság unottan, csak félig odafigyelve nem működik. A felelőtlenség csak arra vonatkozik, hogy a szokásos mindennapi aggályoskodások – ‘vigyázz a ruhádra!’, ‘ne piszkold be a kezedet!’, ‘feleltél-e ma az iskolában?’, ‘mi a lecke?’, ‘hányast kaptál?’ – elmaradnak, nem rontják a hangulatot. A felelőtlen játékosság egy életérzés, egyfajta könnyed, laza, együttes életöröm – bizalom egymásban -, ami azonban nem áll ellentétben azzal, hogy amikor szükséges, a szülő azonnal közbelép vagy korlátokat állít. Ez bizonyos esetekben minden mégoly ‘laza’ szülőnek is, hogy úgy mondjam, állapotbeli kötelezettsége.(…) Felelőtlen játékosság alatt még azt is értem, hogy nem görcsölök, hogy tökéletes szülő legyek; nem tanítom a négyéves gyerekemet írni-olvasni; nem reszketek azért, hogy jó tanuló legyen; és nem akarom minden lélegzetvételét az ellenőrzésem és az irányításom alá vonni. (…) Képes vagyok jól érezni magam a bőrömben, a jelenben, átadni magam a pillanatnak (…).”

„Mindig el akarják venni a külső szabadságunkat, ez legkésőbb az iskolába lépéssel megkezdődik, de sokszor már az óvoda is fenyeget – ami viszont mindig megmaradhat, ha kimunkáltuk magunkban, az a belső szabadság. (…) Hogy újra és újra jelen tudjak lenni a magam és a gyerekem életében, ehhez a mindig fenyegetett, de mindig újra kiküzdhető belső szabadság kell.”

Ezt a Vekerdy Tamástól származó gondolatot (a fenti idézet forrása a Belső szabadság című könyv) is körüljárjuk önismereti csoportunkban: Mi az, ami segíthet nekünk abban, hogy könnyedebben éljük meg a mindennapokat szülőként?

Várunk szeretettel. 2020. február 3-án kezdünk. Részletek a csoportról itt.