Minőségi idő

Zimbardo professzor 2019-ben megjelent könyvében egy külön fejezetet szentel a szülői létben felmerülő időperspektíváknak. Olvashatunk a szülőket ért stresszhelyzetekről, a fegyelmezésről, határhúzásról. Illetve, amiről ez a bejegyzés is szól: mit is jelent a gyerekekkel eltölthető minőségi idő.

„A tapasztalt szülők jól tudják, hogy egy kisgyerek szükségletei, amíg ébren van, gyakorlatilag végtelenek. Ha pedig megpróbálunk ezzel egyensúlyban tartani minden egyebet – köztük a többi családtag és a saját szükségleteinket – akkor sokszor úgy érezhetjük, mintha egy rossz valóságshow szereplői lennénk. A dolgozó szülők tudják, hogy nincs sok idejük, ezért a gyerekükre jutó értékes időnek minőséginek kell lennie. (…) 10-15 perc nagyon hosszú idő lehet egy gyerek számára. Első lépésként mindennap legalább kétszer szánjunk rá egy bizonyos időt, hogy olyasmit csináljunk a gyerekünkkel, amit szeret. (…) Amikor csak lehet, üljünk le közösen a családi étkezésekhez, ez bizonyítottan ösztönzi a kommunikációt, és erősíti a kötelékeket. Bár ezt a felnőtteknek éppen olyan kihívást jelenthet, mint a gyerekeknek, gondolkodjunk el rajta, hogy a családi étkezőasztalt technológiamentes övezetté nyilvánítjuk… (…) A lényeg: a sok-sok szeretettel párosított minőségi idő alapvető változást hozhat a szülő és a gyerek életébe.”

Zimbardo könyvéből az alábbi kérdésekre is választ kaphatunk: Vajon az élvezeteket hajszoljuk, elfogadjuk az élet sorsszerűségét, esetleg a régi szép időket idézzük? Netán a kudarcokról és elszalasztott lehetőségekről panaszkodunk, céljaink megvalósításáért küzdünk vagy a spirituális életet hirdetjük?
A forradalmian új időperspektíva-módszer szerint az időhöz való viszonyunk döntően befolyásolja életünket. Ha a múltról a jelenre, a negatív eseményekről pedig a pozitívakra helyezzük a mentális fókuszt, kiegyensúlyozottabb és teljesebb életet élhetünk.

Philip Zimbardo, Rosemary Sword: Időperspektíva-módszer a gyakorlatban

Šíriť slovo


Facebook-f

Szólj hozzá!